A mai útravalóm…

Mikor a mai bejegyzésemet terveztem, teljesen más gondolatok jártak a fejemben. Az előzőben tett ígéreteimet akartam teljesíteni, de történt valami… sőt több dolog is…

Nagyon húzós napnak néztem elébe. Reggel fél 6-kor keltem, mert ma Sote nap van. (Sote nap= Anyukámat viszem kezelésre, erről bővebben majd egy másik blogban)

Miközben vártunk Anyával a Doktor nőre, (nem tévedés a nagybetű, Ő az, akiről csak nagybetűvel szabad, érdemes, nem tudom mi a jó szó) Rita (Sugárné Szőke Rita, Anyuci sorstársa) blogját olvastam. (http://hopesugar.blog.hu/2013/08/01/szerencses_daniel?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare) Mindig megindít, meghat, elgondolkodtat. Ez ma sem volt másképp. Arról írt, hogy mennyire szerencsés és ezzel a bejegyzésével elgondolkodtatott engem is.

Én is elkezdtem számba venni az életemet.

Szerencsés vagyok, mert bár nagyon latinos kapcsolatban élünk, szeretjük és kitartunk egymás mellett, van két gyönyörű, egészséges, a mi szemünkben, tökéletes gyerekünk.

Szerencsés vagyok, mert anyukám velem van. (voltak olyan napok, ebben az évben, amikor rettegésben teltek az éjszakáim és azt mondogattam, hogy az nem lehet, hogy nekem egyik szülőm sem látja felnőni az unokáit)

Közben behívott minket a Doktor nő és olyan hírekkel szolgált, amire álmunkban sem gondoltunk. Ha minden a számításai szerint alakul, akkor az áttét is műthető lehet és akkor…

Ilyen hírek után, bármilyen probléma is jöhet velem szembe, csak egy megoldandó feladatnak nézem.

Most este fél hét van. Gyakorlatilag most értem haza. Reggel óta autóban, úton. Elfáradtam, mondhatni nyűgös vagyok. Az esti rutin is rám vár a gyerekekkel.

Jól vagyok, boldog vagyok, SZERENCSÉS vagyok! Köszönöm Rita!