Az utóbbi hetek sok tanulságot hoztak. Vélt vagy valós sérelmeket, ki nem mondott problémákat. Amikor az életem egyik részét egyenesbe hozom, akkor a másik siklik ki. Nehéz megtartani az egyensúlyt.

Nem vagyok tökéletes, sőt… de napról napra elszántabb vagyok/leszek, hogy az álmaimat megvalósítsam. Ha kell, ha az élet rákényszerít, akár egyedül is. Sok átbeszélt nap és semmi nem történik. Úgy érzem, nem megyünk előre, csak egy helyben topogunk. Nem volt még időnk kibeszélni a problémákat, de ez így nem mehet tovább…

Elkezdődött a nyári szünet és még kacifántosabbak lettek a hétköznapok. J Két gyerekkel igyekszem lavírozni és megszervezni a napjainkat. Minden bonyolultabb lett kicsit, de ezt sem adom fel. Amikor megálmodtuk az Anyakuckót, a fő irány az volt, hogy az Anyukáknak is kell, hogy idejük legyen magukra, segítenünk kell visszatalálniuk a Nőhöz. Hitelesen csak úgy tudjuk csinálni, ha mi is, a magánéletünkben, erre törekszünk. Erre írtam a bekezdésem elején, hogy kacifántos, mert ma már nem vagyok hajlandó lemondani azokról az órákról, amik rólam szólnak. Megszervezem, nem foglalkozom azzal, hogy ki mit gondol…

Három kis szösszenet a mai mérleg, ígérem minden nap kifejtek egyet az elkövetkezendőkben….