Cz. Szabó Melinda vagyok, gyermekklinikai pszichológus. 10 éve dolgozom pszichológusként, utóbbi években egyre nagyobb meggyőződéssel gyermekekkel. És ha gyermekek, akkor velük párhuzamosan nagyon intenzíven találkozom szülőkkel is. Anyákkal gyakrabban, utóbbi években egyre több apával is. De beszéljünk most az anyákról, hisz mégiscsak az Anyakuckóról van szó. Munkám során sokszor tapasztalom, hogy egyes anyák a legjobb szándéktól vezérelve, ám teli kétségekkel és aggodalommal, elbizonytalanodásokkal és lelkiismeret furdalásokkal viszik nap mint nap ezt az embert próbáló szerepet. Ma már rengeteg a szülőknek szánt szakkönyv vagy folyóirat gyermeknevelés, gyermeklélektan témában. Olvasni benne sok félét. Egyre felkapottabb téma a médiában is, látni boldog sztárokat, nevető gyermekeikkel, szinte reklám plakátszerűen kimerevítve egy – egy tökéletes pillanatot, tökéletes sminkkel, tökéletes mosollyal, sugallva a „tökéletes szülő” szalagcímet. Olykor az az érzésem, hogy ez az információ dömping, amihez hozzáférni lehet a gyermeklélektan témában, vagy hogyan neveljünk gyermeket kérdésben, csak jobban elbizonytalanítja a szülőket, vagy csak a lelkiismeret furdalást szüli, hogy mégsem sikerült. Szerencsére gyerekeink sosem a „tökéletes” anyát szeretnék. Sőt, kifejezetten arra van szükségük, hogy az anya olykor kövessen el hibákat is, ezáltal lesz valóságos, saját érzésekkel, kívánságokkal és akarattal rendelkező Másik, ettől lesz Ő a szükséges „elég jó anya”. Gyerekeink nem követik a szakirodalmat sem, vagy a gyermeknevelési trendeket, ők pontosan arra vágynak, hogy anyáik önmaguk legyenek, saját hozott történeteikkel, álmaikkal, vágyaikkal, ösztönösek, belső hangjuk által vezérelve. És ami a legfontosabb, arra van legnagyobb szükségük, hogy anyáik jól érezzék magukat - anyaként, nőként, feleségként, feleség szerepen belül szeretőként, szakemberként, háziasszonyként - általában a bőrükben. Nem kis kihívás! És hogy a rengeteg szerepet ki milyen fontossági sorrendbe helyezi, vagy hogy a szerepek között hol vagy mi helyett szorít egy kis időt saját feltöltődésére, vagy talál-e önmagára időt közöttük? Mindannyiunk egyéni választása és felelőssége! Felelőssége, mert azáltal fog tudni gyermeke számára is érzelmileg elérhető lenni, ha szereti önmagát annyira, hogy vigyázzon saját jól létére.