Bekapcsol a rádió, reggel van, már 8 óra…  2011.08.06. 08:00. Pfff, húz az ágy, tudnék még aludni, de bár éjszaka tudtam volna. Nem tudtam, csak forgolódtam, cikáztak a gondolataim! Rengeteg a tenni való, úgyhogy indulunk is. Anyával 9-re fodrász, ahol miért is ne, elszállt az áram, így nem tudunk hajat mosni, szárítani, csavarni… Pont ma???!!! :(

Végre nagynehezen szakember megcsinálta, ebből adódóan jó nagy csúszással, de kezdünk. Közben sminkes megérkezik, és lassan a körmös is befut. Toporog mindenki, tenné mindenki a dolgát, de nem tudja, hisz csúszunk! Közben a gondolataim tovább cikáznak, kavarognak. Végre kész a hajam, kész a sminkem, és kész a körmöm, bár az még nem száraz, és tudom, nem is lesz az. Bogi már ott van nálunk, rám vár, majd tovább kapkodunk, és tuti belekapok a körmömbe is, nem lesz tökéletes… Pont ma???!!! :(

Meleg van, rekkenő hőség. Tegnapig esett az eső, őszi hangulat, de mára visszatért a nyár! Végre hazaérünk, ahol persze újra kapkodás. Ruha fel, cipő fel, és futás 'apa' után, mert bezzeg Ő időben elkészült, nála flottul, terv szerint ment minden.

Munkára fel! Bogi lazít a hangulaton, tereli a figyelmet, hisz profi. KATT itt, KATT ott, és már jó a kedv, csupa vidámság. Persze továbbra is rohanás, mert még két helyszínen kell megjelenni, bár most már csak fele akkora feszültséggel. Végre jól érzem magam, még kapkodva is, hiszen 'Ő' ott van mellettem, biztonságban érzem magam, tudom, most már gond nem lehet. Csak az idő, az röpül… Csörren a telefon, mennünk kell, de még van olyan pillanat, ami megismételhetetlen, ezért nagyon kell. Kell megörökítve!

Délután fél 4, mindenki itt van, mindenki nyüzsög, izgatott. És én, én pont most vagyok a legnyugodtabb. Mintha varázsütésre minden megoldódott volna, ’hazaértem’ érzés. Ismerős dallamra, felhők felett szárnyalok, azt hiszem álmodom. A következő mondat, amire eszmélek „… családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom, hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek betegségben-egészségben, jóban-rosszban, osztozom örömödben és veled sírok bánatodban. Ígérem Neked, hogy feltétel nélkül szeretlek és szeretni foglak, támogatlak céljaid elérésében, becsüllek és tisztellek és mindezt a kincset ápolni és gondozni fogom az idők végezetéig…”

Most már tudom, nem álmodom, HAZAÉRTEM! Pont ma!!! :)