Békés nyári éjszaka elé néztünk. Nagy gyerekünk nagyszülőknél, kicsi aludt és mi is elfáradtunk…

Kutyánk előszoba kutya, nyúlunk pedig a nappaliban él. Távol egymástól a békesség és a barátság kedvéért.

Málna (ő a kutya) fajtáját tekintve pitbull, nem mondom megjelenése látványos, de aki ismeri, tudja, hogy nem az, az emberevő típus... Viszont jól nevelt, ezért apa tesz is sokat… Nem jön be a lakásba, csak ha hívjuk, az emeletre pedig soha nem volt szabad felmennie és ő ezt be is tartja (általában). Muszi (ő a nyúl, igen nálunk a szülőkön kívül mindenkinek M-mel kezdődik a neveJ) egy kicsi szőrcsomó. Ha nem jár nálunk a fodrászunk, akkor nem lehet 100%-ig eldönteni, hogy melyik az eleje és melyik a hátulja. Ő sem az, az emberre vagy állatra veszélyes fajta.

Visszatérve a mi kis békés éjszakánkhoz, mindenki nyugodtan aludt, kivéve Muszit, mert neki sürgős költözhetnékje támadt. Ez azt jelenti, hogy a ketrecében a házát egyik sarokból átviszi a másikba, a szénáját pedig odébb túrja. Így a csupasz műanyagon jó hangosakat lehet toppangatni. A nyulaknál ez a lábbal történő dobogás arra szolgál, hogy figyelmeztesse a társait a veszélyre. És Muszi valami rettenetesen nagy veszélyt érzett, mert rázendített.

Bátor Málna meg minden szabály és szófogadás, meg jól neveltsége ellenére annyira vette az adást, hogy felosont, és mint egy jó gyerek megállt az ágyunk végében, csendben, de reménykedve, hogy ha elég sokáig nézi apát, akkor felébred… Így is történt, apa felébredt, visszakísérte Málnát a helyére és visszajött aludni. Igen ám, csak Muszi úgy gondolta, hogy még mindig van mitől félni, így újra beizzította hátsó lábát. Málna meg megint jól megijedt és visszarohant a szülői ágyhoz. Apa kelt, Málnát visszakísérte és biztos, ami tuti elbarikádozta az előszobát, hogy ne kelljen még egyszer felkelnie. (Ilyenkor felmerül benne a gondolat, hogy neki milyen könnyű, fogja elbarikádozza, probléma megoldva… én meg csak kelek és kelek, ha kell akár 8X is)

Hiába az anyák sorsa kicsit kacifántosabb, mint az apáké ;-)