Tavaly ilyenkor fogalmazódott meg bennünk először az Anyakuckó gondolata. A nagy év végi hajrában párjaink rengeteget dolgoztak, és mi magunkra maradtunk a ’napi rutinnal’, gyermekeinkkel és hullámzó hormon szintünkkel. Kedélyállapotunk ennek megfelelően hol szárnyalt, hol alámerült. Egy ilyen mélytengeri állapotban, minden búvártudásunk ellenére elmerültünk… Aztán kézen fogtuk egymást, és levegő után kapkodva kitört belőlünk a felismerés, hogy ez így nem mehet tovább. Szükségünk van nekünk is pár perc (gyereknélküli létre) egyedüllétre, hogy fellélegezzünk, hogy kicsit magunkkal foglalkozzunk. Nem szabad lelkiismeret furdalásunknak lenni azért, mert időt akarunk szánni önmagunkra és a párkapcsolatunkra.

Sok átbeszélgetett délelőtt után jutottunk el odáig, hogy önzőnek kell lennünk a szó pozitív értelmében! Hosszú távon csak így biztosíthatunk gyermekeinknek kiegyensúlyozott anyát, párjainknak teljes értékű nőt,  és ezáltal biztos családi hátteret.

Miután felismertük a problémák okát, elkezdtünk megoldásokon gondolkozni. Különböző családi háttérrel rendelkezünk, különböző nehézségekkel küzdünk, de a szülés utáni időszakkal járó nehézségek mégis ugyanazok.

Úgy érezzük, szerencsés helyzetben vagyunk, mert mi itt vagyunk egymásnak, tudunk egymástól segítséget kérni, tudunk támaszt nyújtani, vagy csak egy jó szót szólni, ha arra van szükség. De mi van akkor, ha valakinek a szülei távol élnek, a barátnők rengeteget dolgoznak, a rokonok elfoglaltak, és nincs kitől könnyítést várni?

Szeretnénk, ha mindenki átélhetné, és lehetősége nyílna rá, hogy kicsit kikapcsolódjon, erőt merítsen, támogatást kapjon.

Az Anyakuckó egy olyan hely, ahol újdonsült, leendő, vagy már tapasztalt, de kérdések előtt álló anyukáknak próbálunk segíteni. Egy programcsomag keretében, ha csak egy napra is, de az anyák kikapcsolódása, kényeztetése a cél, mialatt egy helyen, de külön helyiségben tapasztalt óvó kezek foglalják le és szórakoztatják gyermekeiket.