Érdekes dologgal találtam ma szembe magam... Délután elkezdtem készülődni angolra, mint ahogy azt már lassan 5. hónapja teszem. Fésülködés, pici smink, öltözködés, mikor is Apa megkérdezi, hogy te hova készülsz így kicsípve...????!!! Hogy miiii??? Jól hallok??? A férjem féltékeny???!
Amikor még dolgoztam, nap mint nap csinosabbnál csinosabb ruhát öltöttem, ugyanis a munkahelyem megkívánta a visszafogottan elegáns öltözködést. Érthető, hisz a Cégünket képviseltem, és az üzleti életben tudható, hogy a kollégák alapján is megítélik a céget.
Sosem zavarta, hogy magas beosztású, vagy tulajdonos cégvezetőkkel tárgyalok, akkor még 'csak' párkapcsolati státuszban, és mindemellett persze rengeteget vezettem, volt, hogy később értem haza, mert jártam az országot.
Most, hogy már a felesége vagyok, kislányunkkal szinte egész nap itthon töltöm időm nagy részét, élem az ANYUKÁK hétköznapi életét, és amikor pedig heti kétszer 2 órás kimozdulásom alkalmával próbálok emberi formát ölteni, ezt furcsállja. Én meg az Ő reakcióját furcsállom! :-)
Aztán rájöttem, ezt valószínűleg én váltottam ki belőle. Mert elkényelmesedtem... Szinte mindig a melegítő jelentette a ruhatáramat. Persze mi is jártunk szülésem óta programokra, vacsorázni barátokkal, esküvőre, DE akkor Ő is ott volt mellettem. És most..., most ismét az ő jelenléte nélkül vagyok csinos...! :-)